Sugaraimmal égetek
2019. szeptember 18. szerda, 12:30    PDF Nyomtatás E-mail

Apró, de meghatározó mindennapos csodák tarkítják a kiegyensúlyozott, boldog, mosolygós, érzékeny Balázs Ildikó életét. Legértékesebb szellemi tulajdona a kreativitás, a nagy álma is erre épül: egy sikeres, kreativitást kiaknázó magánvállalkozás. A bizalom és a jóindulat számára nagyon fontos, ugyanakkor határozottan elutasítja a hiteltelen számonkérő magatartását. Tiszteli és csodálja párjának életadóját. Az élethez szerencse kell – vallja.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

– Amikor testileg egészséges és lelkileg kiegyensúlyozott vagyok egy időben. Ilyenkor sugárzom, és a sugaraimmal égetek, mint a nap.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A lelki fájdalomtól félek. Csalódni valamiben/valakiben, amiben/akiben hiszek, bízom. És félek a gyásztól is, főleg attól, amikor számunkra nagyon fontosat örökre elveszítünk.

– Melyik az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban? Miért?
– Az érzékenység. Érzelmi oldalról közelítek meg és kezelek sok mindent, ami az esetek 90%-ban nem baj, de a maradék esetben csapdába esem miatta, és nehezen tudom ésszerűsíteni a változtatást.


– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– Az öndicséret. Ha valaki magáról áradozik, vagy ha kiköveteli magának a dicséretet. Az öndicséret gyalázat, tartja a régi közmondás is.


– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
– A bizalom és a jóhiszeműség. Gyakran visszaélünk mások bizalmával, jóindulatával.


– Melyik élő embert csodálod leginkább?
– Most a közvetlen közelemből anyósomat tudom kiemelni. Önfeláldozó és erős asszony. Csodálom azért, ahogy éveken keresztül gondozta beteg férjét és nem mutatta, hogy ő maga min ment keresztül.


– Min tudsz igazán felháborodni?
– Ha valaki olyan dologban kér számon engem, amiben ő maga nem tud példát mutatni.


– Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?
– Inkább apró csodáknak nevezném, ilyen számos volt. Arra értem ezeket az apró csodákat, hogy bizonyos nagyobb dolgok bekövetkezte előtt váratlanul történik egy olyan apró, de jelentős dolog, ami ahhoz kell, hogy a kezdeti nagy dolgot határozottan és magabiztosan jó irányba tudjam terelni és megvalósítani.

– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Talán az „azt hiszem”.

– Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
– Az ősz hajszálaimat. Még várhattak volna egy évtizedet a megjelenéssel Smile.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Határozottság, megbízhatóság. Szeretem, ha egy férfi a biztonság érzését tudja nyújtani számomra, legyen az férj, barát vagy munkatárs.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Egy nő legyen megértő, gondoskodó, és nem rossz, ha még titokzatos és izgalmas is egyben Smile.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Szellemi tulajdon jut eszembe, ez pedig a kreativitás és az alkotás képessége. Megszületik egy ötlet bennem és megalkotom azt.

– Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
– Egy férfi, A Férfi Smile.

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– Nagyon sokszor. Azért nem tudok kiemelni csak egyet, mert minden alkalommal, amikor nagyon boldog voltam, azt hittem, hogy akkor és ott vagyok a legboldogabb, mint például a terhességeim „híre”, a gyerekeim születése, egy cél elérése stb. Úgy gondolom, az élet folyamatosan felkínálja a lehetőséget, hogy boldogok lehessünk, csak meg kell látni és élni a pillanattal.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Szeretném, ha könnyen menne az idegen nyelvek tanulása, s több idegen nyelvet beszélnék. Nehezen tanulok idegen nyelveket, és amit tudok, de nem használom eleget, könnyen el is felejtem.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadban, mi lenne az?
– A magabiztosság. Többet szeretnék belőle.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Hirtelen jön egy-két ötlet, örök nyár és víz legyen a közelben, de ha jól belegondolok s meg akarom fogalmazni, hogy miért is, akkor rájövök, hogy pont jó helyen élek. Szeretek itt, Székelyudvarhelyen élni. A világot jó megismerni, utazni, egy-egy rövidebb időt máshol eltölteni, de utána a legjobb hazajönni.

– Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
– Egy jóképű, intelligens, jól szituált férfiként... Vicceltem.

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– Elégedett vagyok életem alakulásával, amit egyrészt magamnak köszönhetek. Van családom, egészségem és életkedvem, s ha ezek megmaradnak, akkor minden meglesz ezek után is.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Az ötleteim kivitelezése, az alkotás. Van, amikor varrok, van, amikor rajzolok vagy festek, vagy épp horgolok, barkácsolok, agyagot gyúrok stb.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– Sok mindentől félek, de nem mondhatom, hogy irtózom bármitől is.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Gyermekkoromban egy alkalommal a játszótéren rossz mozdulat következményeként kitörött a nagy metszőfogam fele, ezt kihagytam volna az életemből.

– Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
– További szerencsét az élethez.

– Mit szeretnél csinálni 10 év múlva?
– Van egy elképzelésem, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, a kreativitással kapcsolható össze, de ahhoz, hogy belevágjak, hiányzik még a legfontosabb: a magabiztosság és a határozottság. Úgy érzem, még nem jött el az ideje, de 10 éves távlatban gondolkodva már egészen másként látom magam. Akkor már saját vállalkozásban dolgozom, külsőleg hasonlóan nézek ki, csak épp a hajam rövid, de stílusos, szemüveget hordok. A gyermekeim már felnőtt korúak, továbbra is jól kijövünk egymással, tudunk beszélgetni a mindennapi dolgainkról és gondjainkról. Akkor is boldog és kiegyensúlyozott vagyok Smile.

*Proust-kérdőív Blénessy Éva-módra

Fotó: Kusztura Katalin

 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Szeretnék azzá válni, akivé lennem kell
2019. január 30. szerda, 08:21    PDF Nyomtatás E-mail
Hihetetlenül motiváló olyan emberrel találkozni, aki komoly, céltudatos, precíz és kitartó. Ő nem más, mint Varga Zsuzsánna. Tudja a külső megerősítésekből, hogy jó úton halad, bízik és felnéz szüleire, alázatos a munkájában. Kifinomult kulturális érzékkel rendelkezik, szívesen fedez fel ismeretlen helyeket, embereket és dallamokat. Vannak olyan dolgok, amelyek kissé befelé fordítják a figyelmét, amelyek után elgondolkozik és rájön, hogy a boldogsághoz az önmagába vetett hit és egy kis bátorság visz közelebb.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

– A boldogságot nagyon relatív fogalomnak tartom. Örömet okoz a szeretteimmel, a barátaimmal, az értékes emberekkel eltöltött idő, a sikerélmény, a hosszú és kitartó munka eredménye és az egyedüllét is.

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– Szerencsés vagyok, mert sok boldog pillanatot tudhatok magaménak, de talán eddigi életem legemlékezetesebb boldog pillanatait Párizsban, Versailles-ban és a Vatikánban éltem meg.

– Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
– A komolyságot vagy a gyanakvást.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– A jó emberismeretet.

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– Néha, nehezebb időszakokban már maga az életben maradás is egy komoly teljesítmény tud lenni. :)

– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Egyértelműen a katasztrófa szó.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Szeretnék könnyebben dönteni néhány kérdésben.


– Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?

– Életem során találkoztam néhány számomra igencsak meghatározó személlyel, akik jelentősen befolyásolták a világnézetem és a gondolkodásmódom. Ezeket a találkozásokat igazi csodának tartom.

– Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
– Lehetőséget arra, hogy betekintést nyerjek egy nehéz döntés mindkét opciójának végkimenetelébe.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– A felesleges időhúzásokat, az egy helyben toporgásokat.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– A memóriám.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Ismeretlen helyek, emberek, művészek, dallamok és történetek felfedezése.

– A foglalkozásodat hobbiként vagy munkaként éled meg?  
– Van olyan része a munkámnak, amit nagyon szeretek és akármikor könnyedén megoldom, elvégzem. Vannak nehezebb feladatok, amelyeket általában halogatok egy picit, majd erőt veszek magamon és megpróbálom megoldani. Ezeket teljes mértékben a kötelező feladatok listájához csatolom.

– Van-e kitűzött célod az életedben, ha van, mennyire vagy kitartó az eléréséhez?
– Természetesen van. Érdekes módon akárhányszor elbizonytalanodom, vagy csak egyszerűen lankad a kitartásom, mindig jön egy külső megerősítés, hogy jó úton haladok.

– Mikor nevettél igazán, teljes szívedből?
– A múlt héten, egy szarkasztikus poénnak sikerült könnyekig megnevettetnie.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Nem tudok kiemelni csak egy tulajdonságot, fontosnak tartom a méltóságot, a nőiességet, a megfontoltságot, a kecsességet, az alázatot és a tudást is.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Számomra a legfontosabb az őszinteség és a kitartás. Ha ezek megvannak, akkor jöhet a többi száz szintén nagyon fontos jellemző.

– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
– A külső szépség.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Bizalom és őszinteség.

– Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
– A szüleim.

– Ha előre mehetnél a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
– Mindenképp abba a korszakba szeretnék ellátogatni, amikor már mindenki számára elérhető az űrturizmus. Szívesen meglátogatnék egy Asgard-típusú városkát.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A tehetetlenséget.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
– A véletlen hibákért, melyekben nincs tudatosság vagy előre megfontolt rosszindulat.

– Miben vagy kiben hiszel?
– Benne és magamban.

– Mi az életfilozófiád?
– Szeretnék azzá válni, akivé lennem kell és úgy élni, mint mindenki más, de mégsem hasonlítani senkihez.

*Proust-kérdőív Kusztura Katalin-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Tófalvi Enikő: eldöntendő
2018. október 01. hétfő, 07:27    PDF Nyomtatás E-mail
eldöntendő

álmom valója
vagy szakadék mélysége
mi vár? – Kishitű!
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Harangszóra találkoztam egy igazi nővel
2018. július 13. péntek, 12:22    PDF Nyomtatás E-mail
Gyönyörű, okos és határozott, az igazi nő kombinációja. Markáns véleménye van mindenről és nem fél felvállalni azt, még akkor sem, ha mindenki másként látja a dolgokat. A szeméből sugárzik az életkedv, de az is hamar egyértelművé válik, hogy komoly élettapasztalata van. Joó Emőkével beszélgettem egy napsütéses vasárnap délben, finom kávé társaságában.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Sehol máshol. Utazáskor, kifelé menet a városból, a Székelyudvarhely táblánál mindig keresztet vetek és azzal a gondolattal indulok, hogy a jó Isten segítsen, hogy épen hazaérjek. Aztán visszatéréskor, főleg a Szejke felőli bejáratnál, boldogan tudok mosolyogni, hogy milyen szép helyen élek és újra itthon vagyok. Persze a zord téli hetekben szívesen mennék egy hónapot meleg éghajlatra.


– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

– Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott számos boldog perc vagy éppen nap, de kiemelni csupán egyet nem tudok.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Békében vagyok magammal, így önmagamon semmit. Önmagamban viszont a kitartás gombját magasabbra csavarnám, sokkal magasabbra.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A kiszolgáltatott állapot. És itt elsősorban az egészségi állapotra gondolok. Isten őrizzen attól, hogy ágyhoz kötött beteg legyek. Sem fiatalon, sem idős koromban. Egy tüdőgyulladásnál sem bírok nyugton ülni, nem bírom elviselni, ha a betegség miatt az életritmusom megváltozik. Azt meg, hogy tehetetlenül másokra legyek utalva…jaj, nem!

– Melyik az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
– Elég gyakran nem tudok hallgatni, amikor kellene. Alapjáratban őszinte típus vagyok, ami a szívemen, az a számon is, nem tudok színlelni. Igazából örülök ennek, és eszem ágában sincs változtatni ezen, viszont adott helyzetben, hogy mennyire húzogatom a cipzárt, vagyis mennyire nem... hát, azt nem szeretem.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– A képmutatás.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Gyakran mérgelődöm, hamar felcsattanok, de pont olyan hamar el is száll a dühöm. Ezért aztán az igazi felháborodást számomra a „loccsan a pohár” szint jelenti, és ezt legfőképpen az igazságtalanság és a pofátlanság váltja ki belőlem.

– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
– Nem tudom, nem vagyok a túlzások híve semmilyen téren. Nálam nincs ilyen.

– Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Az örökösen siránkozót.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Azt szoktam mondani, hogy a férfi legyen férfi, ha kell, határozottan csapjon az asztalra, de ha kell, ne szégyellje a könnyeit sem. Ebben talán minden benne van…

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Az okosságot. Mert minden élethelyzetben, a munkában, a családban, az anyaszerepben, feleségként nélkülözhetetlen. A szépség csak segédige a nőnél Laughing.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Sokkal nagyobb értelmet szeretnék.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Olyan nincs. Számomra a legértékesebb a gyermekem, de őt nem tekintem a tulajdonomnak.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A bizonytalanságot.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Élvezni a csendet. Szeretek egyedül lenni, begubózni és a kedvemre tenni-venni.

– Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
– Ezt talán jobb lenne, ha a barátaim válaszolnák meg.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Ha megölel, és érzem, hogy az nem csupán két kar és egy gesztus.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
– Bármiben elnéző tudok lenni, ha az nem szándékos és tudatos cselekedet volt, mert ember hiba nélkül nincs.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Nem mertem kockáztatni és menni a vágyaim után, de a múlt az múlt. A mát megélni és a jövőbe tekinteni fontosabb.

– Mi volt életed legbátrabb tette?
– A válás. Egy év kőkemény belső küzdelem volt, mire a döntésem megszületett.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– Azonnal kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy beszorulok egy kis helyre, mint például egy lift, és nem tudok kijutni.

– Ha visszamehetnél a múltba, egy tetszőleges korba vagy napra, melyiket választanád?
– Oh, önzően az arisztokráciát választanám. Egy arisztokrata család sarjaként el tudnám képzelni magam valamelyik XVIII. századi kastélyban. De a saját életemben, az én múltamban visszafelé soha, mindig csak előre.

– Mit kívánnál magadnak az aranyhaltól?
– Egy nagy családot! Mindig sok testvérre vágytam, remélem, majd az unokáim száma kárpótolni fogja ezt a hiányérzetet.

– Mi a jelmondatod, mottód?
– A változás egy csoda, és a változáshoz változva változtatni kell.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
– A legszebb magyar szavaink egyike a boldogság és létfontosságú jelentőséggel bír számomra.
Gyermekkoromban, mint talán minden kislány, habos-babos rózsaszín dolgokról álmodoztam, minden nagyvilági csodáról, amiről akkor úgy gondoltam, hogy boldoggá tehet. Aztán sajnos elég korán átrendeződtek a sorok.
9 évesen elvesztettem apukámat, majd a rá következő években is sorra jöttek a halálesetek a családban. Így hamar rá kellett jönnöm, hogy mennyire más az álom és a valóság.
Megtanultam, hogy a mindennapokban kell meglelni a boldogságot. Ha nyitott szívvel és nyitott szemmel élek, igenis ott van az életemben! A tökéletességre törekvés pedig mindig egy picivel fölülmúlható, sőt, ez cél is kell legyen.

*Proust-kérdőív Varga Zsuzsánna-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Wonder Woman
2018. május 17. csütörtök, 14:31    PDF Nyomtatás E-mail
Miklós Ildikó fodrász, oktató, a 21. század csodanői közé tartozik. Erős, önálló, az a fajta, aki tele van energiával, állandóan pörög, intenzíven él, akkor boldog, ha aktív és magas hőfokon éghet. Körülötte pezseg az élet. Hatalmas önbizalma van, mindig eléri céljait, senki és semmi nem bátortalanítja el őt. Tartalmas élete van, nem szeretne más lenni vagy máshol élni. Csalódásait sohasem kudarcként fogta fel, mindig pozitívan állt az élethez, és nem ismeri a lehetetlent.
Úgy nőtt fel, hogy mindig dolga volt. Neki az a normális, ha állandóan tervez valamit. Legnehezebben arra a kérdésemre válaszolt, hogy milyen az, amikor lazít és semmit sem csinál? Elmondása szerint nincs ilyen, mivel számára a lazítás az, ha dolgozhat, szervezhet, alkothat, és én ezt elhiszem neki. Munkájában minidig maximalista volt, azt tanítja, amiben úgy érzi, a legjobb. Vallja, ami jó, azt tovább kell adni.
Három lányára a legbüszkébb, akiknek mindig jó példát igyekezett mutatni, akik számára a mindent jelentik. Gyermekei élete munkai!
Szerintem csodaszép nő! Kívül, belül.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

– Számomra a tökéletes boldogság a feltételek és az önzés nélküli szeretet magtapasztalása a családomban.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A szeretteim elvesztése.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– Az önzés, a gerinctelenség.

– Melyik élő embert csodálod leginkább és melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Úgy gondolom, az önzetlen ember a legcsodálatraméltóbb, míg az élősködő ember értéktelen számomra.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Felháborít, ha az embert lebecsülik, hülyének nézik vagy lekezelik, ugyanakkor az érdemtelen ítélkezés is dühít.



– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

– A szépséget – lehet, hogy furán hangzik éppen az én számból, aki nemcsak a szépségszakmák területén dolgozom, de oktatom is azt.

– Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
– Akkor hazudok, ha meg akarok védeni valakit.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban és egy nőben?
– Család szintjén úgy gondolom, egy igazi férfi mellett biztonságérzettel él a nő, fontos, hogy képes legyen megbízható családfő lenni, akire felnéz a nő, és nemcsak ő, hanem a gyermekek is. Míg a nő a gyengédség, a lelkesség és az összetartás melegét hivatott fenntartani.

– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Értitek-e? Érthető-e?

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– A gyermekeim születésekor voltam a legboldogabb.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Amit már birtokolok, az a szeretet, amit még nem és szeretném, az a nyelvérzék. Szeretnék több idegen nyelvet megismerni.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Az, hogy ne akarjak mindig mindent megcsinálni…

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– A három lányom, akiket sikerült úgy nevelnem, hogy büszkén mondhatom, ma sem csinálnám másképp. Nagyon sok pozitív visszajelzést, köszönetet kaptam már miattuk osztálytársaktól, azok szüleitől, osztályfőnököktől, munkaadóktól.

– Hogyan szeretnél meghalni?
– Akkor szeretnék meghalni, amikor már nincs nagy szükség rám, és gyorsan szeretnék eltávozni.

– Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
– Miklós Ildikóként, anyaként, testvérként, gyerekként, unokaként, barátként, oktatóként, fodrászként és nem utolsósorban emberként, akire lehet számítani.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– Egy családtag elveszítését.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Ahol a szeretteimmel körülvéve élhetek.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Az önzetlenség.

– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– Nincs ilyen.

– Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
– A gyerekeim!

– Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
– Egészséget és hogy megmaradjon a mindent fölülmúló szeretet a családomban és a környezetemben.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– A kegyetlenség, kínzás, agresszió.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Hogy elveszítettem édesapámat, és semmit nem tehettem ez ellen.

– Ha előre mehetnél a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
– Nincs ilyen.

– Ha visszamehetnél a múltba egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?
– Nem mennék se vissza, se előre. Minden úgy van jól, ahogy van. Mindig a legjobb belátásom szerint éltem, igyekeztem a lehetőségeim és a tehetségem szerint mindenből a legtöbbet kihozni. Soha nem a könnyebb utat választottam, hanem a legjobbat, és megtettem mindent annak érdekében, hogy az valóban a legjobbnak bizonyuljon.

– Hogyan egyezteted össze a családi életed a munkával?
– Nekem a kettő együtt jár. A munka a családom, a családom a munka. Mindig sikerült mindkettőre elég időt szánnom, és igyekeztem mindenhol a maximumot nyújtani.

– Anya vagy dolgozó nő, karrier?
– Nem érzem úgy, hogy a kettőt külön kéne választanom. Nekem az egyik nem működött a másik nélkül. Mindig jól össze tudtam hangolni a kettőt. Amikor kellett, akkor többet voltam anya, és amikor arra volt szükség, akkor dolgozó nő.

– Kisgyermekkor vagy felnőtt gyerekek?
– Minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége. Minden időszakát egy csodaként éltem meg, három csodálatos egyéniségű, különböző lányt neveltem fel, és úgy érzem, sikerült nemcsak az anyukájuk legyek, hanem a barátnőjük is. A lányaim megbíznak bennem, és számomra ez a legfontosabb.

*Proust-kérdőív Nagy-Molnár Tamara-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


1. oldal / 14