Tófalvi Enikő: eldöntendő
2018. október 01. hétfő, 07:27    PDF Nyomtatás E-mail
eldöntendő

álmom valója
vagy szakadék mélysége
mi vár? – Kishitű!
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Harangszóra találkoztam egy igazi nővel
2018. július 13. péntek, 12:22    PDF Nyomtatás E-mail
Gyönyörű, okos és határozott, az igazi nő kombinációja. Markáns véleménye van mindenről és nem fél felvállalni azt, még akkor sem, ha mindenki másként látja a dolgokat. A szeméből sugárzik az életkedv, de az is hamar egyértelművé válik, hogy komoly élettapasztalata van. Joó Emőkével beszélgettem egy napsütéses vasárnap délben, finom kávé társaságában.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Sehol máshol. Utazáskor, kifelé menet a városból, a Székelyudvarhely táblánál mindig keresztet vetek és azzal a gondolattal indulok, hogy a jó Isten segítsen, hogy épen hazaérjek. Aztán visszatéréskor, főleg a Szejke felőli bejáratnál, boldogan tudok mosolyogni, hogy milyen szép helyen élek és újra itthon vagyok. Persze a zord téli hetekben szívesen mennék egy hónapot meleg éghajlatra.


– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

– Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott számos boldog perc vagy éppen nap, de kiemelni csupán egyet nem tudok.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Békében vagyok magammal, így önmagamon semmit. Önmagamban viszont a kitartás gombját magasabbra csavarnám, sokkal magasabbra.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A kiszolgáltatott állapot. És itt elsősorban az egészségi állapotra gondolok. Isten őrizzen attól, hogy ágyhoz kötött beteg legyek. Sem fiatalon, sem idős koromban. Egy tüdőgyulladásnál sem bírok nyugton ülni, nem bírom elviselni, ha a betegség miatt az életritmusom megváltozik. Azt meg, hogy tehetetlenül másokra legyek utalva…jaj, nem!

– Melyik az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
– Elég gyakran nem tudok hallgatni, amikor kellene. Alapjáratban őszinte típus vagyok, ami a szívemen, az a számon is, nem tudok színlelni. Igazából örülök ennek, és eszem ágában sincs változtatni ezen, viszont adott helyzetben, hogy mennyire húzogatom a cipzárt, vagyis mennyire nem... hát, azt nem szeretem.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– A képmutatás.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Gyakran mérgelődöm, hamar felcsattanok, de pont olyan hamar el is száll a dühöm. Ezért aztán az igazi felháborodást számomra a „loccsan a pohár” szint jelenti, és ezt legfőképpen az igazságtalanság és a pofátlanság váltja ki belőlem.

– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
– Nem tudom, nem vagyok a túlzások híve semmilyen téren. Nálam nincs ilyen.

– Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Az örökösen siránkozót.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Azt szoktam mondani, hogy a férfi legyen férfi, ha kell, határozottan csapjon az asztalra, de ha kell, ne szégyellje a könnyeit sem. Ebben talán minden benne van…

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Az okosságot. Mert minden élethelyzetben, a munkában, a családban, az anyaszerepben, feleségként nélkülözhetetlen. A szépség csak segédige a nőnél Laughing.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Sokkal nagyobb értelmet szeretnék.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Olyan nincs. Számomra a legértékesebb a gyermekem, de őt nem tekintem a tulajdonomnak.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A bizonytalanságot.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Élvezni a csendet. Szeretek egyedül lenni, begubózni és a kedvemre tenni-venni.

– Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
– Ezt talán jobb lenne, ha a barátaim válaszolnák meg.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Ha megölel, és érzem, hogy az nem csupán két kar és egy gesztus.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
– Bármiben elnéző tudok lenni, ha az nem szándékos és tudatos cselekedet volt, mert ember hiba nélkül nincs.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Nem mertem kockáztatni és menni a vágyaim után, de a múlt az múlt. A mát megélni és a jövőbe tekinteni fontosabb.

– Mi volt életed legbátrabb tette?
– A válás. Egy év kőkemény belső küzdelem volt, mire a döntésem megszületett.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– Azonnal kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy beszorulok egy kis helyre, mint például egy lift, és nem tudok kijutni.

– Ha visszamehetnél a múltba, egy tetszőleges korba vagy napra, melyiket választanád?
– Oh, önzően az arisztokráciát választanám. Egy arisztokrata család sarjaként el tudnám képzelni magam valamelyik XVIII. századi kastélyban. De a saját életemben, az én múltamban visszafelé soha, mindig csak előre.

– Mit kívánnál magadnak az aranyhaltól?
– Egy nagy családot! Mindig sok testvérre vágytam, remélem, majd az unokáim száma kárpótolni fogja ezt a hiányérzetet.

– Mi a jelmondatod, mottód?
– A változás egy csoda, és a változáshoz változva változtatni kell.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
– A legszebb magyar szavaink egyike a boldogság és létfontosságú jelentőséggel bír számomra.
Gyermekkoromban, mint talán minden kislány, habos-babos rózsaszín dolgokról álmodoztam, minden nagyvilági csodáról, amiről akkor úgy gondoltam, hogy boldoggá tehet. Aztán sajnos elég korán átrendeződtek a sorok.
9 évesen elvesztettem apukámat, majd a rá következő években is sorra jöttek a halálesetek a családban. Így hamar rá kellett jönnöm, hogy mennyire más az álom és a valóság.
Megtanultam, hogy a mindennapokban kell meglelni a boldogságot. Ha nyitott szívvel és nyitott szemmel élek, igenis ott van az életemben! A tökéletességre törekvés pedig mindig egy picivel fölülmúlható, sőt, ez cél is kell legyen.

*Proust-kérdőív Varga Zsuzsánna-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Wonder Woman
2018. május 17. csütörtök, 14:31    PDF Nyomtatás E-mail
Miklós Ildikó fodrász, oktató, a 21. század csodanői közé tartozik. Erős, önálló, az a fajta, aki tele van energiával, állandóan pörög, intenzíven él, akkor boldog, ha aktív és magas hőfokon éghet. Körülötte pezseg az élet. Hatalmas önbizalma van, mindig eléri céljait, senki és semmi nem bátortalanítja el őt. Tartalmas élete van, nem szeretne más lenni vagy máshol élni. Csalódásait sohasem kudarcként fogta fel, mindig pozitívan állt az élethez, és nem ismeri a lehetetlent.
Úgy nőtt fel, hogy mindig dolga volt. Neki az a normális, ha állandóan tervez valamit. Legnehezebben arra a kérdésemre válaszolt, hogy milyen az, amikor lazít és semmit sem csinál? Elmondása szerint nincs ilyen, mivel számára a lazítás az, ha dolgozhat, szervezhet, alkothat, és én ezt elhiszem neki. Munkájában minidig maximalista volt, azt tanítja, amiben úgy érzi, a legjobb. Vallja, ami jó, azt tovább kell adni.
Három lányára a legbüszkébb, akiknek mindig jó példát igyekezett mutatni, akik számára a mindent jelentik. Gyermekei élete munkai!
Szerintem csodaszép nő! Kívül, belül.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

– Számomra a tökéletes boldogság a feltételek és az önzés nélküli szeretet magtapasztalása a családomban.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A szeretteim elvesztése.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– Az önzés, a gerinctelenség.

– Melyik élő embert csodálod leginkább és melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Úgy gondolom, az önzetlen ember a legcsodálatraméltóbb, míg az élősködő ember értéktelen számomra.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Felháborít, ha az embert lebecsülik, hülyének nézik vagy lekezelik, ugyanakkor az érdemtelen ítélkezés is dühít.



– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

– A szépséget – lehet, hogy furán hangzik éppen az én számból, aki nemcsak a szépségszakmák területén dolgozom, de oktatom is azt.

– Mikor fordul elő, hogy hazudsz?
– Akkor hazudok, ha meg akarok védeni valakit.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban és egy nőben?
– Család szintjén úgy gondolom, egy igazi férfi mellett biztonságérzettel él a nő, fontos, hogy képes legyen megbízható családfő lenni, akire felnéz a nő, és nemcsak ő, hanem a gyermekek is. Míg a nő a gyengédség, a lelkesség és az összetartás melegét hivatott fenntartani.

– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Értitek-e? Érthető-e?

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– A gyermekeim születésekor voltam a legboldogabb.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Amit már birtokolok, az a szeretet, amit még nem és szeretném, az a nyelvérzék. Szeretnék több idegen nyelvet megismerni.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Az, hogy ne akarjak mindig mindent megcsinálni…

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– A három lányom, akiket sikerült úgy nevelnem, hogy büszkén mondhatom, ma sem csinálnám másképp. Nagyon sok pozitív visszajelzést, köszönetet kaptam már miattuk osztálytársaktól, azok szüleitől, osztályfőnököktől, munkaadóktól.

– Hogyan szeretnél meghalni?
– Akkor szeretnék meghalni, amikor már nincs nagy szükség rám, és gyorsan szeretnék eltávozni.

– Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
– Miklós Ildikóként, anyaként, testvérként, gyerekként, unokaként, barátként, oktatóként, fodrászként és nem utolsósorban emberként, akire lehet számítani.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– Egy családtag elveszítését.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Ahol a szeretteimmel körülvéve élhetek.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Az önzetlenség.

– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– Nincs ilyen.

– Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
– A gyerekeim!

– Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
– Egészséget és hogy megmaradjon a mindent fölülmúló szeretet a családomban és a környezetemben.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– A kegyetlenség, kínzás, agresszió.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Hogy elveszítettem édesapámat, és semmit nem tehettem ez ellen.

– Ha előre mehetnél a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
– Nincs ilyen.

– Ha visszamehetnél a múltba egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?
– Nem mennék se vissza, se előre. Minden úgy van jól, ahogy van. Mindig a legjobb belátásom szerint éltem, igyekeztem a lehetőségeim és a tehetségem szerint mindenből a legtöbbet kihozni. Soha nem a könnyebb utat választottam, hanem a legjobbat, és megtettem mindent annak érdekében, hogy az valóban a legjobbnak bizonyuljon.

– Hogyan egyezteted össze a családi életed a munkával?
– Nekem a kettő együtt jár. A munka a családom, a családom a munka. Mindig sikerült mindkettőre elég időt szánnom, és igyekeztem mindenhol a maximumot nyújtani.

– Anya vagy dolgozó nő, karrier?
– Nem érzem úgy, hogy a kettőt külön kéne választanom. Nekem az egyik nem működött a másik nélkül. Mindig jól össze tudtam hangolni a kettőt. Amikor kellett, akkor többet voltam anya, és amikor arra volt szükség, akkor dolgozó nő.

– Kisgyermekkor vagy felnőtt gyerekek?
– Minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége. Minden időszakát egy csodaként éltem meg, három csodálatos egyéniségű, különböző lányt neveltem fel, és úgy érzem, sikerült nemcsak az anyukájuk legyek, hanem a barátnőjük is. A lányaim megbíznak bennem, és számomra ez a legfontosabb.

*Proust-kérdőív Nagy-Molnár Tamara-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Élni tiszta elmével érdemes
2018. május 02. szerda, 08:25    PDF Nyomtatás E-mail
Biblia Emőkére mindig lehet számítani: pontos, megbízható, stabil. A csinos és mosolygós csíkszeredai családanya szerint sosem késő elölről kezdeni, így a munka mellett újra beült az iskolapadba és kereskedelem-marketing szakon képezi magát tovább. A sebesség szerelmese, legyen az a levegőben vagy szárazföldön, de az emberi kapcsolatok mikéntje-miértje is igencsak foglalkoztatja. Úgy véli, élni tiszta elmével, a felkínálkozó lehetőséget kihasználva érdemes.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A negatív érzésekkel úgy vagyok, hogy amit nagyon-nagyon nem szeretnék az életben, arra nem is gondolok, mert ha arra gondolok, amire nem akarok gondolni, akkor arra gondolok, amire nem akarok gondolni. Jobb szeretem tisztán tartani az elmét, nem mondom, hogy ez mindig sikerül, de folyamatosan dolgozom rajta.

– Melyik az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
– Bizonyos dolgok halogatása.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– Az ígéretek be nem tartása, a beszámíthatatlanság.

– Melyik élő embert csodálod leginkább?
– Mikor melyiket… most nem jut eszembe egy sem.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Fizikai és lelkiállapotomtól függ. Pihent, kiegyensúlyozott lelkiállapotban elmosolyodom, kacagok egyet, ez az általánosabb, de a fentiek hiányában nem igazán vállalok garanciát magamért. Amúgy az igazságtalanságért…

– Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?
– Mondhatni nap mint nap történik, nagyon tudom értékelni az élet apró örömeit. Olyan igazi nagy valószínűleg nem, főleg amire nem számítottam, mert ha igen, biztosan emlékeznék; vagy ha történt, akkor nem vettem észre, az pedig szomorú.



– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

– Talán a szépség… a fizikai, külső értelemben vett szépség.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– A megbízhatóságot.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Ugyanazt, mint a férfinál.

– Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?
– Viszonylag… talán... de lehet, válaszaimat végigolvasva más derül ki.

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– Második nászutamon, Máltán.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Erősebb logikai-algoritmikus  képességet, de csak abban az esetben, ha a meglevőkből egyiknek sem menne a rovására.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– A negatív gondolatokra való hajlamot, melyek leginkább az önmegvalósításomban gátolnak.

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– Az, hogy eddigi életem legnehezebb időszakából, a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetből fel tudtam állni. Sokkal erősebben, mint valaha voltam.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Budapesten

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Tárgyakhoz nem ragaszkodom, megtanultam, ma vannak, holnap nincsenek. A gyerekeim pedig nem tulajdonaim.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Repülés, motorozás, bármi, ami bőséges adrenalinnal függ össze.

– Ki a három kedvenc íród?
– Kedvenc íróm nincs, sosem olvastam egy bizonyos íróért. Képes vagyok úgy olvasni egy könyvet, hogy leteszem a kezemből, és nem tudom megmondani, ki írta…

– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– Nincsenek, eleve nem szeretem ezt a szót, hogy „hős”, valamiért a Batmanek, Supermenek jutnak eszembe, és leginkább azok parodizált változatai.

– Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
– Ha már mindenképpen ezt a szót kell használni, akkor minden olyan személy „hős” számomra, aki önmagához, adott helyzetéhez képest fejlődni, haladni akar és tud is, és megoldja a számára addig lehetetlennek, álomnak tűnő „valamit”.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Ritkán nézek visszefelé,  viszont szeretek tanulni a hibáimból. Eddigi hibáimból azt tanultam meg, hogy mindig ki kell használni a pillanatnyi felkínálkozó helyzetet, mert sosem tér vissza. Tehát azt sajnálom, hogy nem használtam ki, nem éltem eléggé a felkínálkozó lehetőségekkel.

– Ha elölről kezdhetnéd, milyen szakmát választanál?
– Első egyetemem turizmus szak volt, de a mostani meglátásaimmal már akkor közgazdaságot vagy jogot választanék. Végül is sosem késő: így most másodéves vagyok kereskedelem-marketing szakon.

– Hogyan szeretnél meghalni?
– Gyorsan, szenvedés nélkül, pillanatok alatt, de nem korán…

– Mi az az egy dolog, amit magaddal vinnél a túlvilágra?
– A legszebb pillanatokat az életemből.

– Ha visszamehetnél a múltba, egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választanád?
– ’20-as évek... 1920-as...

– Ha előre mehetnél a jövőbe, egy napra, évre, évszázadra, melyiket választanád?
– Kb. 10 évre mennék előre… 2028-ra.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
– Szinte bármit elnézek egyszer, mert vannak helyzetek és emberek vagyunk.

– Mi a legkedvesebb témád, amiről napestig tudnál beszélni?
– Emberi érzések, kapcsolatok, azok egymásra hatása. És ezek fokozva, lelki-testi összefüggések…

*Proust-kérdőív Biró Anita-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark
Az élet apró csodái minden nap levesznek a lábamról
2018. április 13. péntek, 11:03    PDF Nyomtatás E-mail
Építészet és szociális érzékenység: szerencsés párosítás. Várday Kinga igyekszik a gyerekei szemén keresztül is látni és (fontos!) érteni a világot. Csodálja az egyedülálló anyákat, az élet apró csodái minden nap elbűvölik, s akkor érzi magát tökéletesen boldognak, ha a szerettei egészségesek és rendben van a lelkük. Egy csésze narancsos kávé ebben az idilli állapotban, úgy hiszem, csak a hab a tortán.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

– Amikor olajozottan működnek a dolgok körülöttem, szeretteim és barátaim is egészségesek és rendben van a lelkük. Ilyenkor nagyon tudok sütkérezni a tökéletes boldogság fényében egy csésze narancsos kávéval a kezemben.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A kilátástalanság érzése.


– Történt-e az életedben igazi csoda, amire nem számítottál?

– Az élet apró csodái minden nap le tudnak venni a lábamról, főleg mióta a gyerekeim szemén keresztül is tudom látni és érteni a világot.

– Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Aki képes kioltani mások életét.

– Melyik élő embert csodálod leginkább?
– Az egyedülálló anyákat, akik képesek helytállni mindenhol és minden körülmények között a nap 24 órájában.

– Mely tulajdonságokat tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– A humort, az érzékenységet, a nagyvonalúságot és az intellektust.

– És egy nőben?
– Ugyanazt.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Az őszinteségét.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Bátorsággal turbóznám fel magam.

– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
– Az udvarhelyi kórházban, először 2009. december 28-án, aztán 2012. augusztus 9-én.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Jól vagyok úgy, ahogy vagyok, de ha már lehet választani, akkor olyan tehetségeket szeretnék birtokolni, mint mondjuk, gondolatolvasás, repülés...

– Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye?
– Talán a gondolkodásmódom, meg az a dolog, hogy képes vagyok egy adott problémát többféle szempontból is boncolgatni.

– Hogyan szeretnél meghalni?
– A gyors és fájdalommentes távozás lenne kedvemre való, esetleg elbóbiskolnék, először csak az álmok jönnének, aztán majd örökre elaludnék.

– Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
– Fogalmam sincs.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok, viszont a tenger jöhetne közelebb ehhez a jó helyhez.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Az eszem és az igazságérzetem.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A tehetetlenséget.

– Hogy viseled a változásokat?
– Meglepően jól.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Olvasás, filmnézés, nagy világmegváltós összeszösszenések, idegen városok felfedezése – ezek együtt, vagy külön-külön.

– Ki a három kedvenc íród?
– Szerb Antal, Umberto Eco, Murakami Haruki és ráadásként Berg Judit, mert a gyerekirodalom (fel)olvasása is a mindennapjaim részét képezik.

– Mit kívánnál magadnak egy jó tündértől?
– Több kitartást, türelmet és lelkesedést.

– Mi az, amiről azt gondolod, hogy nem vagy rá képes?
– Nem tudnék embert ölni.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?  
– Ha valaki hibázik, de utána elismeri azt, akkor elnéző tudok lenni.

– Melyik az az emberi hiba, ami a leginkább felbosszant?
– Az emberi hülyeség, amikor kitartással párosul.

*Proust-kérdőív Tófalvi Enikő-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark


1. oldal / 14