Harangszóra találkoztam egy igazi nővel
2018. július 13. péntek, 12:22    PDF Nyomtatás E-mail
Gyönyörű, okos és határozott, az igazi nő kombinációja. Markáns véleménye van mindenről és nem fél felvállalni azt, még akkor sem, ha mindenki másként látja a dolgokat. A szeméből sugárzik az életkedv, de az is hamar egyértelművé válik, hogy komoly élettapasztalata van. Joó Emőkével beszélgettem egy napsütéses vasárnap délben, finom kávé társaságában.

– Hol élnél legszívesebben a világon?
– Sehol máshol. Utazáskor, kifelé menet a városból, a Székelyudvarhely táblánál mindig keresztet vetek és azzal a gondolattal indulok, hogy a jó Isten segítsen, hogy épen hazaérjek. Aztán visszatéréskor, főleg a Szejke felőli bejáratnál, boldogan tudok mosolyogni, hogy milyen szép helyen élek és újra itthon vagyok. Persze a zord téli hetekben szívesen mennék egy hónapot meleg éghajlatra.


– Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

– Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott számos boldog perc vagy éppen nap, de kiemelni csupán egyet nem tudok.

– Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon/önmagadban, mi lenne az?
– Békében vagyok magammal, így önmagamon semmit. Önmagamban viszont a kitartás gombját magasabbra csavarnám, sokkal magasabbra.

– Mi a legnagyobb félelmed?
– A kiszolgáltatott állapot. És itt elsősorban az egészségi állapotra gondolok. Isten őrizzen attól, hogy ágyhoz kötött beteg legyek. Sem fiatalon, sem idős koromban. Egy tüdőgyulladásnál sem bírok nyugton ülni, nem bírom elviselni, ha a betegség miatt az életritmusom megváltozik. Azt meg, hogy tehetetlenül másokra legyek utalva…jaj, nem!

– Melyik az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban?
– Elég gyakran nem tudok hallgatni, amikor kellene. Alapjáratban őszinte típus vagyok, ami a szívemen, az a számon is, nem tudok színlelni. Igazából örülök ennek, és eszem ágában sincs változtatni ezen, viszont adott helyzetben, hogy mennyire húzogatom a cipzárt, vagyis mennyire nem... hát, azt nem szeretem.

– Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban?
– A képmutatás.

– Min tudsz igazán felháborodni?
– Gyakran mérgelődöm, hamar felcsattanok, de pont olyan hamar el is száll a dühöm. Ezért aztán az igazi felháborodást számomra a „loccsan a pohár” szint jelenti, és ezt legfőképpen az igazságtalanság és a pofátlanság váltja ki belőlem.

– Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
– Nem tudom, nem vagyok a túlzások híve semmilyen téren. Nálam nincs ilyen.

– Melyik élő embert tartod a legkevesebbre?
– Az örökösen siránkozót.

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Azt szoktam mondani, hogy a férfi legyen férfi, ha kell, határozottan csapjon az asztalra, de ha kell, ne szégyellje a könnyeit sem. Ebben talán minden benne van…

– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Az okosságot. Mert minden élethelyzetben, a munkában, a családban, az anyaszerepben, feleségként nélkülözhetetlen. A szépség csak segédige a nőnél Laughing.

– Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
– Sokkal nagyobb értelmet szeretnék.

– Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
– Olyan nincs. Számomra a legértékesebb a gyermekem, de őt nem tekintem a tulajdonomnak.

– Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
– A bizonytalanságot.

– Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
– Élvezni a csendet. Szeretek egyedül lenni, begubózni és a kedvemre tenni-venni.

– Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?
– Ezt talán jobb lenne, ha a barátaim válaszolnák meg.

– Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban?
– Ha megölel, és érzem, hogy az nem csupán két kar és egy gesztus.

– Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tudsz lenni?
– Bármiben elnéző tudok lenni, ha az nem szándékos és tudatos cselekedet volt, mert ember hiba nélkül nincs.

– Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban?
– Nem mertem kockáztatni és menni a vágyaim után, de a múlt az múlt. A mát megélni és a jövőbe tekinteni fontosabb.

– Mi volt életed legbátrabb tette?
– A válás. Egy év kőkemény belső küzdelem volt, mire a döntésem megszületett.

– Mi az, amitől a legjobban irtózol?
– Azonnal kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy beszorulok egy kis helyre, mint például egy lift, és nem tudok kijutni.

– Ha visszamehetnél a múltba, egy tetszőleges korba vagy napra, melyiket választanád?
– Oh, önzően az arisztokráciát választanám. Egy arisztokrata család sarjaként el tudnám képzelni magam valamelyik XVIII. századi kastélyban. De a saját életemben, az én múltamban visszafelé soha, mindig csak előre.

– Mit kívánnál magadnak az aranyhaltól?
– Egy nagy családot! Mindig sok testvérre vágytam, remélem, majd az unokáim száma kárpótolni fogja ezt a hiányérzetet.

– Mi a jelmondatod, mottód?
– A változás egy csoda, és a változáshoz változva változtatni kell.

– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
– A legszebb magyar szavaink egyike a boldogság és létfontosságú jelentőséggel bír számomra.
Gyermekkoromban, mint talán minden kislány, habos-babos rózsaszín dolgokról álmodoztam, minden nagyvilági csodáról, amiről akkor úgy gondoltam, hogy boldoggá tehet. Aztán sajnos elég korán átrendeződtek a sorok.
9 évesen elvesztettem apukámat, majd a rá következő években is sorra jöttek a halálesetek a családban. Így hamar rá kellett jönnöm, hogy mennyire más az álom és a valóság.
Megtanultam, hogy a mindennapokban kell meglelni a boldogságot. Ha nyitott szívvel és nyitott szemmel élek, igenis ott van az életemben! A tökéletességre törekvés pedig mindig egy picivel fölülmúlható, sőt, ez cél is kell legyen.

*Proust-kérdőív Varga Zsuzsánna-módra

Fotó: Kusztura Katalin
 
FacebookTwitterGoogle bookmark